A Duna partján

Látogatók száma: 48

Sötét szmog szállt a főváros fölött.
Megtörni látszott már minden hitem,
Fekete gondok közt éltem, hiszen
álmaim felett bánat őrködött.

Víz partjára hajtott vágyam akkor,
legyen vége, már nem kell életem!
A fodron játszó fényeket néztem.
"Mily boldog voltam e parton egykor!"

És csendben ültem ott, a fák között.
Nem háborgatta lelkem semmi sem.
Kidőlt rönkön a kék vizet néztem.
Fáradt szívem virágba öltözött.

A cikket írta: Ködmadár

támogatóink