A fekete varázsló

Látogatók száma: 45

Még mindig remélem,hogy megtalálom Fleck Annát,akinek képére ez a vers született,valamikor a '80-as évek közepén. Anna kiváló grafikus,többnyire tussal dolgozik, kb. annyi idős mint én,vagyis 45 körül jár. Utolsó információm szerint Érden lakik.

Régi, romos vára íves ablakánál
A fekete varázsló egymagában áll.
Nézi, de nem látja a kinti világot,
Merengve, lelkének szavára figyel most.
Nem volt ő gonosz, hazug, becstelen soha,
Miatta senki sorsa nem lett mostoha.
Régen az övé minden titkos tudomány,
Megilleti talán a korona is már…
Miért hát, hogy mindig csak egymagában él?
Hiába súgja fülébe igézőn a szél:
Kezedben a Nap! Hatalmad óriási!
Nem hatalom, csak szeretet kell néki…
Tíz éve már, hogy sorsa a magány,
Társára talán már sosem talál.
Vihar kopogtat az ablakon,
Messziről jött üzenetet hoz:
Távolban, a csillagok között
Már feléd tart egy kósza Fény
Mely egyedül csak a tiéd…!