A hivatalnokné verse
Látogatók száma: 50
Lágyan csordogál az esti szél
Messzire már a márvány tél,
Napos partokon sebesen utazunk,
Eszünk, iszunk, dalolva vigadunk.
Gondom nincs, élek vidáman,
Úrnő vagyok én e világban.
Hatalmam nagy, mindenki tőlem retteg,
Férjem a Hivatalnok Herceg!
Megkapok mindent, kaviárt habzsolok,
Át életeken könnyen gázolok,
Kezem vérben fürdik
Velőt nyelek,
Minden kínt, mi mást nevel
Én élvezek.
Én mondom a törvényt, az egy igazt,
Előnyben a gazdag, s az ki gaz!
Micsoda boldogság e földi kéj,
Hol vágyam csak tetőzi a buja éj!
Lágyan csordogál az esti szél...
Bolond az, ki nem így él!
A cikket írta: Bervinn
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Te is tudtad hová teszed magad? :-)
Őszinte leszek jó a vers de én megragadtam az első sorban nálam az nem csak a pálmát hanem az egész pálmás szigetet pakolja szóval mindent überelt :-)
"Lágyan csordogál az esti szél" hatalmas komolyan húú... 5csillagos
Tisztelettel üdv. Black Ice
Hát, nem vagyok a hivatalvezetőnő férje, ha erre gondolsz. :-)
Szia Bervinn!
Őszinte leszek jó a vers de én megragadtam az első sorban nálam az nem csak a pálmát hanem az egész pálmás szigetet pakolja szóval mindent überelt :-)
"Lágyan csordogál az esti szél" hatalmas komolyan húú... 5csillagos
Tisztelettel üdv. Black Ice
Mindig is tudtam, hogy egy sorig jó vagyok. ;-)
Félre a tréfát, örülök, hogy tetszett.
Üdv,
Ervin
Nem erre gondoltam, hm. Ilyen kedves arccal nem is feltételeztem rólad. :-)
Amúgy ez a versem nem mai keletű, jó 20 éves, most csak pofozgattam rajta. És nem is ez a vicc, hanem az, hogy ma talán még aktuálisabb is.