A kecske, és a káposzta

Látogatók száma: 55

Nemrég, egy kecske
Elfáradt a legelésbe,
És a beste,
Leheveredett a kerevetre,
És el is aludt nyomban,
Ahogy az álom,
Rátört, alattomban.

És ahogy az lenni szokott,
Most is,
Káposztáról álmodott,
Egy egész káposztaföldről,
Kívánatosan zöldről,
És a káposztából,
Addig falatozott,
Amíg jóllakott.

Erre ébredt a kecske,
Egy kicsit megszeppenve,
Mert akkor látta,
Hogy eltűnt a káposztája,
Amit az asszony rábízott,
- Álmában azon hízott -,
Hogy vigyen haza mára,
Mert az lesz vacsorára.

Szégyenében világgá
Ment a kecske,
Úgy el volt keseredve.
Azóta is, asszonya hiába várja,
Se kecskéje, se káposztája.

Bármilyen meglepő
a mese tanulsága;
Ne bízzál kecskét,
Soha káposztára!
Ha hiszed, ha nem,
- Azt beszélik -,
Megtörtént az eset,
Nem a kecske káposztát,
De a káposzta, kecskét evett.