A múzsa csókja
Látogatók száma: 62
Ez a kis versike egy régi, szerepjátékomból származik, ahol egy férfi irodalom tanár szerepét alakítottam, így úgy kell tekinteni rá, mintha Ő írta volna.
„Egy parázs, mi kipattant szívemen át,
Fejedre helyezett egy glóriát.
Angyali arcodra tekintettem én,
Olyan voltál, mint egy égi tünemény.
Varázsképet képzett az álom,
Majd rájöttem mindez a valóságom.
Közelebb hajoltam, kívántam a percet,
Tekintetedbe merülve, elmúltak a percek.
Ajkam ajkadhoz ért, végtelennek tűnőn,
Úgy éreztem, a nyíló rózsa mardossa bűnöm.
Egy angyali csók, mire szívem vágyott,
S megszereztem egy pillanat alatt a vágyálmot.
Bársonyosan simítva érintetted arcom,
S a földöntúli érzés hagyott rajta nyomot.
Bűnöm tovaszállt pillangószárnyon,
Csókod emlékeimben él, akár egy álom.”
A cikket írta: timcsiikee
Hozzászólások
időrendi sorrend
Először is: tiszteletben tartom a véleményedet. Másodszor pedig: minden csak fantázia kérdése. ^^
Üdv,
Ktr.
"nyíló rózsa mardossa bűnöm" – hm... azt hogy csinálja?
Üdv,
Ktr.
Tyson
Timcsi
Orsolya