A nagy utazás...saját vers

Látogatók száma: 16

Egyszer utunk végéhez érünk, s remélem még nagyon messze van, de az embernek lélekben ez az utazás olykor eszébe jut.... Versem hangos, videós változatát is feltöltöttem, saját előadásomban hallhatjátok.

Minden porrá lesz egyszer,
S ha én már nem létezem,
Elég egy angyal érintése,
Ki megfogja majd, a kezem.
Ajkamon dermed a szó,
Örök álmomban éled a magány,
Egy érintéssel nyílik az ég,
Reszkető szívemben él, ami szép.
Zord felhők haragja ha tátong,
Vagy hív majd a messzi kék…
Felhők között suhanva szállok,
De visszahúz Hozzád, ami volt, ami szép.
Nehéz lesz elmennem….
De ki elmegy, olykor visszatér,
Észrevétlenül, mint a lepkeszárnyak,
Ölellek féltőn, mint egykor rég.
Berepülök Hozzád minden éjszakán,
Fentről vigyázom sorsodat,
Egy felhőn megülve, magányba zárva,
Leküldöm Néked szellő sóhajomat.