A szeretet jegyében!
Látogatók száma: 43
Emlékekkel múlatom az időt,
csak ülök tétlenül.
Egy széken, az asztal sarkán,
előttem egy üres pohár.
Tekintetem körbejár,
gondolatom nálad jár.
Várlak!
Ki hozzám tartozol,
vér szerint, egy rokon.
Misztikum vesz téged körül,
én tudom csak egyedül.
Mert érzem most is,
mi téged felőröl legbelül.
A szívem szakad meg,
hogy semmit sem tehetek érted,
Szeretlek!
Várlak!
Agyamban kétségek járnak,
vége lesz hamar ennek a nyárnak.
Várlak!
Ha itt leszel velem,
tudunk e szót váltani mi együtt, kettesben?
Annyi elmulasztott időt behozni reménytelen.
Mi kettőnket összeköt, valami képtelen.
A szeretet jegyében kérdezem:
Mondd!
Szeretsz te engem?
Testvérem.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szép vers, Éva.
Nem tudom, nézed-e a Keresem a családom című műsort Liluval.
Minden alkalommal kisírom a szemem rajta.
A testvéri, rokoni kapcsolat hihetetlenül erős tud lenni.
Akkor is, ha kicsi gyermekkoruktól kezdve nem látták egymást a testvérek, mikor sok-sok év után találkoznak, euforikusan ölelik egymást.
Nem érdekes?
Egy régi versem ez, ami akkor nagyon erősen jelen volt bennem, ma még inkább, de már sajnos csak múlt időben. Elment és csak kérdések maradtak utána.
A szeretet jegyében írtam e sorokat és gondolok a mai napig testvéremre, nővéremre. Ezzel is könnyítve a lelkemen.
Ahogy mondod. Hihetetlen erős tud lenni a testvéri kapcsolat még akkor is, ha ritkán láthattuk egymást.
Nem tudom, nézed-e a Keresem a családom című műsort Liluval.
Minden alkalommal kisírom a szemem rajta.
A testvéri, rokoni kapcsolat hihetetlenül erős tud lenni.
Akkor is, ha kicsi gyermekkoruktól kezdve nem látták egymást a testvérek, mikor sok-sok év után találkoznak, euforikusan ölelik egymást.
Nem érdekes?