A szív kapui

Látogatók száma: 41

Vajon hány kapuja van a szívnek?
Gyöngyökkel ékes, ahová beléphetsz
rózsa-ösvényeken a titkos kertbe,
vakító fénybe, hol nincsenek árnyak,
csak tüzek, illatok, vágyak,
ölelő karok és mosolygó arcok,
egymásbafonódó szeretet-kapcsok,
s ha átmentél e kapun, örökre ottmaradsz,
míg a szív ver és vele együtt halsz...

S hová vezet a csikorgó vaskapu?
Óh, ott a megvalósulatlan tervek raktára,
melyeket a sors vetett égő máglyára,
ahol a sok remény már csak por és hamu,
a szél felkapta és szórta szerte-széjjel,
s te csak álmodsz róluk gyakran, gyötrelmes éjjel...
Az idő ott lovagol a testedben s kacag,
de van még kis erőd, szorítsd össze fogad,
örülj annak, ami van, hisz' ősz már a hajad.

Ott a távolban van még egy kapu,
göröngyös út végén, szélén néhány utilapu.
Ez lesz az én utam-ötlik fel bennem,
melyhez mindenki elér egyszer az életben,
magával elszámova, csendes megnyugvással,
tudva, hogy az út rövidül minden egyes nappal.
Nincs már helye méltatlankodásnak, ki erre halad,
a kitárt kapu felé vezet meztelen talpad,
s a többi kapu örökre zárva marad...

Ilona
Kép: Net