A vak is látja!
Látogatók száma: 54
Ablakomon kitekintek, szomorúan látom a véget,
öt magasra nőtt fa tornyosul előttem,
sötétre árnyékolja szobám egészen.
A látványa megihletett, írásra késztetett,
vajon ki az, ki cselekedni képes?
- Meddig még az addig? Elakad a szavam,
beszéljenek helyettem a képek.
Ezt tenni több, de egy „fával” is vétek,
már-már szinte merénylet!
Szobám sötét, olyan mint egy kripta,
oda ritkán jut be a napfény,
ha mégis látni szeretnék,
menjek ki inkább, a szabadba?!
- Bagatell! - kapnám a választ,
ez a legnagyobb gondom?
Mondom:
- De hát egyszer élünk!
Ahogy a fák is, lassan-lassan kidőlünk.
Szépen kérem, vágják ki ezt a fát egészen!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
"Tegnapjaink is mind bolondokat
Kísértek a halál hamvgödrihez.
- Aludj ki, pisla fény! Az élet: árny,
Mely jár-kel : egy szegény komédiás,
Ki egy óra hosszant tombol és dühöng,
Azzal lelép, s szava se' hallatik:
Mese, mit egy bolond beszél,teli
Hangos dagállyal,- ám értelme nincs! "
/Shakespeare: Machbeth/
Kedves Éva, fokozódott a melankóliám versed olvastán.
Kísértek a halál hamvgödrihez.
- Aludj ki, pisla fény! Az élet: árny,
Mely jár-kel : egy szegény komédiás,
Ki egy óra hosszant tombol és dühöng,
Azzal lelép, s szava se' hallatik:
Mese, mit egy bolond beszél,teli
Hangos dagállyal,- ám értelme nincs! "
/Shakespeare: Machbeth/
Kedves Éva, fokozódott a melankóliám versed olvastán.
Nem is tudom, Évikém, ahogy olvastam a versed, nagyon szomorú lettem. Arra gondoltam, a fákat is utoléri a végzet, mint az öregeket, akik már nem kellenek senkinek. Leírják őket, pedig még van bennük erő, még tudnának "lombosodni". Ezek az öreg fák még egészségesek, ezért alaposan visszavágják, s tavasszal jönnek az új rügyek. Mint írod, "szobám sötét"-de amíg fiatalok voltak, a szép nagy lombjuk nem zavart? Dehogynem, csak Te is fiatalabb voltál...
Puszi
Nem tudom eléggé érzékeltetni, két ember ha átölelné a törzsét sem érnének össze a kezek. Tudom én is, hogy mekkora élet van benne, és képes volt már többször is kitörni, új hajtást növeszteni, de hiába, mert a viharok mindig letörik. Látom viszont azt is, hogy szakszerűtlen kezek avatkoztak be a természetbe ily módon és azzal nem foglalkoztak, hogy a teljesen lecsupaszított, magára hagyott fa milyen szomorú látvány az embernek...
Itt és most a tehetetlenség, ami nyomasztóan hat rám, nincs köze a fiatalsághoz, de ha már képtelen megújulni, akkor miért szenvedtetni tovább?
Puszi