Alma, búza

Látogatók száma: 43

Tavaszváró, szerelmes vers.

Alma, alma, piros alma,
Hűségemnek vagy jutalma,
Nekem adott a kedvesem,
Mindig legyél én mellettem.

Mikor indulok az útra,
Ne gondoljak a bocskorra,
Ne fájjon az, hogy mezítláb
Vert el tőled a mostohád.

Búza, búza, érett búza,
Magas kévébe van rakva,
Gyere kedves, a tövében
Háljunk együtt ezen éjen.

A hajnallal útra kelek,
Esztendőre majd itt leszek,
Kezem, eszem jó munkát ád,
Nem érdekel a mostohád.

Eke, eke, földet vágja,
Beleveszik a határba.
Élet sarjad a nyomában,
Csak én maradok pártában.

A kedvesem elment messze,
De megjön majd jövő őszre,
A mostohám bármit mondhat,
Engemet majd csak ő kaphat.

Kalász, kalász, búzakalász,
Aranylóan érő fohász,
Arcomon az örömkönnyek,
Mint a szemek úgy peregnek.

Az én mátkám hintóval jő,
Meglesz ám a nagy esküvő.
Nem bánja már a mostohám,
Látod, drága édesanyám…!

A cikket írta: Arkady

támogatóink