újabb események régebbi események további események
09:59
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:10
Virág módosította a cikkét
07:09
Virág új cikket töltött fel

Anyaként

2012. február 27. - Látogatók száma: 43

Kilenc hónap sejtje, kapaszkodva, nőve,
karcsúságot, normát teljesen megölve,
gyorsan elrepíti kisleányos fürtöm,
riasztó szobába kényszerít be szülnöm.

Forgolódok egyre, vagy csak úgy kívánok?
Kíntól szabadulni marad a nagy átok!

Pedig az almából nem is én haraptam!
Ádámnak nem is én, dehogyis én adtam!

Mégis ver az Isten, hiába kiáltok.
Kiáltok? Dehogy. Csak fújva zihálok.

Gerincem elszakadt, kifordult a lábam
terhemtől elmaradt a magasztos vágyam.

Csak kín van, fájdalom, görcsök percről-percre,
hiába, könyörgök, nem segít meg Isten.

Életet megszülni, kivajúdni jöttem,
fájdalomhegyeken kúszva, meggyötörten,

erőtlenül nézek, szemem vérben úszik,
még egyet, utolsót. Kérnek, nyomjak úgy is.

Utolsót? És megjössz? Végre kint leszel!
Átkarolom térdem, kínom szétszedem.

S végre, végre Érted! Itt van mindenem;
akaratom, lelkem, erőtlen szívem.
(S hallom az új hangot, Picim, a tied!)

Megrángó izmokkal, könnyesen remegve,
féltő szeretettel, azonnal figyelve
felveszem immáron örökös keresztem:
Egy életre. Végleg. Édesanya lettem.

A cikket írta: Zsomwin

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. március 6. 18:53

megtekintés Válasz erre: Helena - 2012. március 6. 10:06

Az élet csodáját írtad le, mikor anyává leszünk.
A fájdalom elmúlik a csoda a karodban.
Emlékeket ébresztettél bennem, köszönöm.
Ölellek: Helena

Köszönöm kedves soraid! Ölellek én is.
Zs.
2012. március 6. 10:06
Az élet csodáját írtad le, mikor anyává leszünk.
A fájdalom elmúlik a csoda a karodban.
Emlékeket ébresztettél bennem, köszönöm.
Ölellek: Helena
2012. február 27. 14:48

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. február 27. 14:14

Minden úgy van, ahogy mondod. Gyönyörű, és fájdalmas is egyben, amit soha nem felejtünk el..., de valamit, a félelmet, ami abban a pillanatban vele együtt megszületik, kifelejtetted. Lehet ez nem mindenkinél jelenik meg azonnal... bárcsak ne ismertem volna meg soha. De így is, azzal együtt felemelő, csodálatos érzés! :-)

Puszi,
Éva

Nem tudom, Éva. Nálam nem volt félelem, csak addig, amíg el nem kezdtem szülni, és az is csak a fájdalomra vonatkozott. Semmi másra. Talán azért "felejtettem" ki.
A felemelő érzést viszont nem tudom feledni. :) Ahányszor a gyerekeimre nézek, mindig érzem. :)
Pusz.
Zs.
2012. február 27. 14:45

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. február 27. 14:11

Szia Zomwin!

Húú, előjöttek az emlékek. :) Az anyaság érzése semmihez sem hasonlítható!

Üdv,
L.

Ez biztos, Liz! Semmi máshoz nem lehet hasonlítani.
Örültem neked!
Zs.
2012. február 27. 14:14

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2012. február 27. 13:43

Nagyon is normális! :)
Abban a pillanatban, amikor eldöntötted, hogy akarod, abban a pillanatban azt is eldöntötted, hogy vállalsz mindent, ami ezzel jár. Az amorffá vált testedet, a kényelmetlenségeket, a szülés titokzatos fájdalmait és persze legvégül magát a bébit, akinek annyira fogsz majd örülni, hogy mindent elfelejtesz, ami fájt, amint a kezedbe veheted őt.

Minden úgy van, ahogy mondod. Gyönyörű, és fájdalmas is egyben, amit soha nem felejtünk el..., de valamit, a félelmet, ami abban a pillanatban vele együtt megszületik, kifelejtetted. Lehet ez nem mindenkinél jelenik meg azonnal... bárcsak ne ismertem volna meg soha. De így is, azzal együtt felemelő, csodálatos érzés! :-)

Puszi,
Éva
2012. február 27. 14:11
Szia Zomwin!

Húú, előjöttek az emlékek. :) Az anyaság érzése semmihez sem hasonlítható!

Üdv,
L.
2012. február 27. 13:43

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. február 27. 12:04

Szia Zsom!

Nagyon jól leírtad, tetszik a részletessége, a bevérzett szemek és ilyesmi, nagyon a valóság. :)
Én néha nagyon szeretném, néha meg nagyon félek a szüléstől, a babától. Ez normális, ugye? :)

Pusszik, V.

Nagyon is normális! :)
Abban a pillanatban, amikor eldöntötted, hogy akarod, abban a pillanatban azt is eldöntötted, hogy vállalsz mindent, ami ezzel jár. Az amorffá vált testedet, a kényelmetlenségeket, a szülés titokzatos fájdalmait és persze legvégül magát a bébit, akinek annyira fogsz majd örülni, hogy mindent elfelejtesz, ami fájt, amint a kezedbe veheted őt.
2012. február 27. 12:04
Szia Zsom!

Nagyon jól leírtad, tetszik a részletessége, a bevérzett szemek és ilyesmi, nagyon a valóság. :)
Én néha nagyon szeretném, néha meg nagyon félek a szüléstől, a babától. Ez normális, ugye? :)

Pusszik, V.
2012. február 27. 11:40

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2012. február 27. 11:32

Szívesen, bár verstanilag csapnivaló. :) Köszönöm!!!
Pusz neked Tündér!
Zsomwin

Nem is a verstani részére gondoltam, hanem magára az egészre, a születés kínjára és egyben csodájára. :)

Pussz, Tündér
2012. február 27. 11:32

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. február 27. 11:30

Ez nagyon szépséges Zsomwin!

Köszönjük, hogy megosztottad velünk!

Pussz, Tündér

Szívesen, bár verstanilag csapnivaló. :) Köszönöm!!!
Pusz neked Tündér!
Zsomwin
2012. február 27. 11:30
Ez nagyon szépséges Zsomwin!

Köszönjük, hogy megosztottad velünk!

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: