Anyaként

Látogatók száma: 43

Kilenc hónap sejtje, kapaszkodva, nőve,
karcsúságot, normát teljesen megölve,
gyorsan elrepíti kisleányos fürtöm,
riasztó szobába kényszerít be szülnöm.

Forgolódok egyre, vagy csak úgy kívánok?
Kíntól szabadulni marad a nagy átok!

Pedig az almából nem is én haraptam!
Ádámnak nem is én, dehogyis én adtam!

Mégis ver az Isten, hiába kiáltok.
Kiáltok? Dehogy. Csak fújva zihálok.

Gerincem elszakadt, kifordult a lábam
terhemtől elmaradt a magasztos vágyam.

Csak kín van, fájdalom, görcsök percről-percre,
hiába, könyörgök, nem segít meg Isten.

Életet megszülni, kivajúdni jöttem,
fájdalomhegyeken kúszva, meggyötörten,

erőtlenül nézek, szemem vérben úszik,
még egyet, utolsót. Kérnek, nyomjak úgy is.

Utolsót? És megjössz? Végre kint leszel!
Átkarolom térdem, kínom szétszedem.

S végre, végre Érted! Itt van mindenem;
akaratom, lelkem, erőtlen szívem.
(S hallom az új hangot, Picim, a tied!)

Megrángó izmokkal, könnyesen remegve,
féltő szeretettel, azonnal figyelve
felveszem immáron örökös keresztem:
Egy életre. Végleg. Édesanya lettem.

A cikket írta: Zsomwin

előző cikk következő cikk

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

párbeszéd

Válasz erre: Helena

Az élet csodáját írtad le, mikor anyává leszünk.
A fájdalom elmúlik a csoda a karodban.
Emlékeket ébresztettél bennem, köszönöm.
Ölellek: Helena

Köszönöm kedves soraid! Ölellek én is.
Zs.

Az élet csodáját írtad le, mikor anyává leszünk.
A fájdalom elmúlik a csoda a karodban.
Emlékeket ébresztettél bennem, köszönöm.
Ölellek: Helena

párbeszéd

Válasz erre: zsoltne.eva

Minden úgy van, ahogy mondod. Gyönyörű, és fájdalmas is egyben, amit soha nem felejtünk el..., de valamit, a félelmet, ami abban a pillanatban vele együtt megszületik, kifelejtetted. Lehet ez nem mindenkinél jelenik meg azonnal... bárcsak ne ismertem volna meg soha. De így is, azzal együtt felemelő, csodálatos érzés! :-)

Puszi,
Éva

Nem tudom, Éva. Nálam nem volt félelem, csak addig, amíg el nem kezdtem szülni, és az is csak a fájdalomra vonatkozott. Semmi másra. Talán azért "felejtettem" ki.
A felemelő érzést viszont nem tudom feledni. :) Ahányszor a gyerekeimre nézek, mindig érzem. :)
Pusz.
Zs.

párbeszéd

Válasz erre: Lizelotte

Szia Zomwin!

Húú, előjöttek az emlékek. :) Az anyaság érzése semmihez sem hasonlítható!

Üdv,
L.

Ez biztos, Liz! Semmi máshoz nem lehet hasonlítani.
Örültem neked!
Zs.

párbeszéd

Válasz erre: Zsomwin

Nagyon is normális! :)
Abban a pillanatban, amikor eldöntötted, hogy akarod, abban a pillanatban azt is eldöntötted, hogy vállalsz mindent, ami ezzel jár. Az amorffá vált testedet, a kényelmetlenségeket, a szülés titokzatos fájdalmait és persze legvégül magát a bébit, akinek annyira fogsz majd örülni, hogy mindent elfelejtesz, ami fájt, amint a kezedbe veheted őt.

Szia Zomwin!

Húú, előjöttek az emlékek. :) Az anyaság érzése semmihez sem hasonlítható!

Üdv,
L.

párbeszéd

Válasz erre: Virág

Szia Zsom!

Nagyon jól leírtad, tetszik a részletessége, a bevérzett szemek és ilyesmi, nagyon a valóság. :)
Én néha nagyon szeretném, néha meg nagyon félek a szüléstől, a babától. Ez normális, ugye? :)

Pusszik, V.