Anyám emlékére
Látogatók száma: 47
Ezernyi teher nyomja a vállam,
Te lehetnél rá a magyarázat,
de már itt hagytál magamra,
utadra mentél önálló határozatban.
Elhagytál és kérés nélkül új útra mentél,
holott ezer dolog várt még ránk egyként.
Nehéz most a szívem,
ezer bajjal egyedül vívom a harcom.
Arcodon egyáltalán nem látom a bánatom,
de tudom döntésed már örök,
magamban lassan elgyötrődök.
Nehezen, de lassan belátom.
Te döntöttél, s elmentél,
a tieiddel együtt lehettél,
csak mi nekem fáj,
az a néma távozás.
Együtt őrizzük unokáiddal a múltat,
mely emlékeinkbe vissza hozhat.
Szeretünk és elfogadjuk mit kínáltál,
magunkra Te magad hagytál.
Szívünkben ezer lázzal,
várjuk, hogy majd várj reánk,
mikor időnk majd lejár,
s tudjuk veled leszünk azután.
Te már ott vagy, ahol mindenki megtért,
de mi még itt szenvedünk, és érted égünk.
Lázban és kínban edződve keresünk a napokban,
de majd találkozunk a felhős napos habokban.
Gyertyát gyújtunk és könnyet hullatunk,
de lelkünkben mindig ott tudhatunk.
Velünk maradsz emlékeinkben,
mert szívünk szeret s nem felejt.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Drága Évike!
Szépen emlékeztél meg anyukádról! A szívedben örökké veled marad, s a gyász idővel csitul majd. Kívánok békességet a lelkednek.
Pussz,
Tündér
Köszönöm együttérző és biztató szavaidat. Remélem lassan majd elcsitul lelkem zavargása, és ismét megtalálom magamban az utat és helyesen döntök majd mindig !
Szépen emlékeztél meg anyukádról! A szívedben örökké veled marad, s a gyász idővel csitul majd. Kívánok békességet a lelkednek.
Pussz,
Tündér