Az élet
Látogatók száma: 38
szerelemszálakból vágyakkal összekötött
csóva tüzében jöttünk a világra,
felnőttünk, s élünk a nagy világmezőn,
hajladozva jobbra-balra, előre-hátra,
kitéve süvöltő szelek kénye-kedvének,
magokat szórunk, melyek idővel beérnek...
s kit a villámcsapása nem döngöl a földbe,
learatja a kaszás, s köt egy nyaláb kévébe...
lélekladikkal evezünk egy soha nem látott
másik világba,
megpihenünk olykor egy-egy pandal áramába',
gyékényszőnyegen nesztelen lépkedve
elérkezünk a távoli égi mennyországba,
vagy a pokolba....ki tudja?
hozzám nem jött se ördög, se angyalka...
a szétszórt magokból majd termés lesz
és az örök körforgásban
ők is bejárják majd ezt az utat
- idő fogságában...
/BI/
Kép:net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Mindig egy elvarázsolt világba repítenek a verseid...
Köszönöm az élményt!
Pussz, Tündér
Válasz erre: Tündér
Kedves Ilonka!
Mindig egy elvarázsolt világba repítenek a verseid...
Köszönöm az élményt!
Pussz, Tündér
Puszi, Ilona
Szép versed kertészeti szempontból is teljesen hiteles. :)
Már tegnap este is akartam írni, csak túl fáradt voltam. :)
Puszi!
Annyira szép képekben írod le az emberi élet körforgását.
Nagyon tetszett!
Puszi, Grace
Válasz erre: Grace
Kedves Ilona!
Annyira szép képekben írod le az emberi élet körforgását.
Nagyon tetszett!
Puszi, Grace
Puszi, Ilona