Az első csók...saját vers

Látogatók száma: 12

Csodát tett velem az élet…
Mert élek, s találkoztam Véled.
Egy borús őszi délelőtt,
Ott álltál a pályaudvar előtt.
Szemed pajkos ragyogása,
Mint nevető virág boldog kacagása,
Pillantásod tüze... mély kráterként izzott,
S vágyunk dallama, már nem volt titkolt.
Ajkad bíbora, vörösre festette az eget,
Kezed puha érintése idézte a gomolygó felleget,
Ölelő karod féltő birtokában
Bújtam én, s fürödtem szavaid folyamában.
Csak néztelek... és ittam ajkad selymét,
Mi simogatta lelkem, szította szívem szerelmét.
Andalogva kéz a kézben, meg-megállva….
Ízleltük a csókot, s tudtam már nem hiába.
Mert gyengült a lábunk, s vágyunk óriássá nőtt,
Boruló elménk, már buja, vad álmokat szőtt.
S az álom egyszer csak valósággá változott,
A felkelő hold fényénél, szerelmünk találkozott.