Az én földjeim

Látogatók száma: 38

Mint a vándormadár
fészket sok helyen raktam már,
mikor merre sodort az élet,
utamon Isten vezérelt.

Bárhol éltem, laktam,
onnan egy marék földet
mindig magammal hoztam...
Életem földjeit enyémnek tekintem,
a gyárvárosét, ahol születtem,
lábam alatt az avasi domb-tető,
kohók lángnyelveit sodorta a felhő,
s mint enyhe szél a szirmokat,
a szikrákat elnyelte a Szinva patak,
de egy kóbor parázs a szívembe ragadt...
A Bükk rengetege,sziklái keménysége
erőt adtak nekem egy életre,
Lillafüred és a Hámori tó látványa,
bárhol is jársz, az embert visszavárja.

Fővárosunkról ódákat zenghetnék,
oda köt az ifjúság és ezer emlék.
Óh,állj meg idő, maradj még!
Mámoros évek, reménység.

Várt az új föld, a magyar föld tengere,
Keszthely városa, asszony-életem színtere,
magasságok és mélységek, kékek és sötétek,
mint a hullámzó Balaton,
nap ragyogó ébredését nézve a parton,
víz csobbanása, mikor a halászok hálóikat kivetik,
s a Rezi vár sikolya, ha romjait villámok lövellik.
E föld az, ahol a szívem megszakadt,
oly nehéz volt újra összekötni a szálakat.
Itt, a Sajó völgyében, e csendes faluban,
sétálva a Tisza parton érzem,
ismét otthon vagyok s milyen drága e föld nékem,
mert ez a föld az élet,
s földem ölébe egyszer visszatérek..

Ilona B.T.
Kép: Net