AZ ÚT FELÉN TÚL

2010. szeptember 8. - Látogatók száma: 68

Szívesen változtatnám a negyvenet hetven évre, de akkor száznegyven évet kellene élnem, és azt már nem élném túl.

Móra Magda verse:

Ha elkerülted már a negyven évet,
A lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
De egyre inkább áhítod a csendet.

Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
És nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
És hinni tudsz: a mások igazában.

Már reméled, hogy nem hiába éltél:
Mit szóval szóltál vagy tettel beszéltél.
Nem maradt hang a semmibe kiáltó,
Ha nem is lettél irányjelző zászló.
A magad helyén álltál rendületlen:
Szélben, viharban, ködben, szürkületben!
A tieidnek maradtál a béke,
A nyitott ajtó biztos menedéke.

Ha elkerülted már a negyven évet,
Már nem hiszed, hogy adósod az élet,
Csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
Mert kevés volt a salakmentes jóság:
A mindent adó, semmit visszaváró,
A minden próbát derekasan álló,
Mely sosem számol, szüntelen csak árad,
Örök fény, és örökös alázat.

Ha elkerülted már a negyven évet,
És mindezt beláttad és mindezt megélted,
És be tudsz állni a legszürkébb helyre,
Már te lehetsz a sorsod fejedelme!