Az út
Látogatók száma: 56
ahol az ég és föld összeér
nincs más, csak a végtelen tér
olyan, mint álom-ébredés
határán, mikor a tudat ébred
s a kelő nap rádréved
vagy élet-halál mesgyéjén
kapaszkodsz a lét tüdején
felhők tornyosulnak az égen
tükröződnek a sima jégen
s mintha a felhőkön járnál
nem a jégen csúsznál, másznál
sikamlós ez a sivár út
ahol magányosan futsz
néha elesel és felkelsz, de
utadon tovább menetelsz
a te utadon,-mely egyre fogy
egyedüli társad az árnyékod
s mikor fáradt utazóként
a végponthoz érkezel
sem az út, sem a világ
többé már nem érdekel
talán valahol kezdődik
az élet előről
üzend majd meg
odafentről
Ilona B. T.
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Filozofikus,komoly vers.
Kedves Ilona!
Gratulálok, látom, Téged is azok a gndolatok foglalkoztatnak, mint engem.
Üdv: Yolla
Minél idősebb leszek, annál többet gondolok ilyesmire..Én úgy érzem, kedves Yolla, ez igy természetes, hiszen ki az, aki nem kiváncsi,akit nem vonz, vagy nem fél az ismeretlentől. Jó lenne sokmindent tudni, de az életünk véges,..:)
Gratulálok, látom, Téged is azok a gndolatok foglalkoztatnak, mint engem.
Üdv: Yolla
Megfogott a versed.
joboszi
Kedves Ilike!
Máris megajándékoztál ezzel a szép verssel. :-)
Köszi,
Éva
Máris megajándékoztál ezzel a szép verssel. :-)
Köszi,
Éva
joboszi