Black Ice: Az utolsó gyermeknap

Látogatók száma: 31

Elképesztő még számomra is leírni, ez a költeményem 1990-ben született!

Rengeteg dísszel ragyog az átok,
a legbelső erdőt
soha nem látod.
Benned már minden nagyon rég eldőlt,
nem kergetsz felhőt,
az ember most felnőtt!

Gyermekként láttad a csillagok fényét,
a tűz parazsában,
lángoló békéd.
A meghitt nyugalmat,
a szülői támaszt.
A kérdésre? Választ.

Gondok és súlyok lelked nem nyomták,
ha probléma volt,
feléd nem osztották.
Az otthon melegét a szívek ontották,
a család vezetett,
kezedet fogták.

Soha nem mondták a legrosszabb válás,
rögös életúton: A felnőtté válás.
Isten segedelmével
tiszta tudattal s elmével,
ébredtek fel mind!
Majd azon az éjjel.