Black Ice: Csapkodtatván szárnyaim

Látogatók száma: 30

Természet kebelébe süllyedve,
száraz szivacsként várok esőt.
Napsugártól oly lassan erjedve,
elszenderítő forró erőt.

Kéklő égen tejszínhab fellegek,
elterelnek szunnyadozásba.
Káprázatosan kúszó kegyhelyek,
formálódó élőadása.

Virágos mezőben elmerengek,
eltűnő időm valóságán.
Égi óceán alatt átvedlek,
élő szárnyatlan adósságán.

Sárkányként ősfényben elszédelgek,
önként földhöz tapadva háttal.
Ábrándos perceim szétszélednek,
lelkem vargabetűkön szárnyal.

A cikket írta: Black Ice

támogatóink