újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Black Ice:D.N.A. D.N.A.

Látogatók száma: 46

"Dispeream, Nisi Amat – pusztuljak el, ha nem szeret, Dispeream, Nisi Amo – pusztuljak el, ha nem szeretem..." /Sorok első betűit összeolvasva versemben./

Black Ice:D.N.A. D.N.A.

Drága lelked gyöngyöző borával itasd szomjazód, együtt-pezsgő életjeled.
Isten előtti lélektükrein egymásba-ölelve-folyva, menny-fölé lebegjenek!
Szentebb érzése létezésnek, nemlétezik, mint lét veled, örökké szeretve...
Purgatórium égesse el belső énem, nélküled értelme, ha van, nem lenne.
Eme sárgolyón testünk rabláncaként szabadon-fel, te vagy, ki lát s emel!
Reménysugárzóként varázspázsiton, szívszivárványidom szerelem e hely.
Eszmefuttatásban ki ért, lelki-társam ért, kiért teremtett Ő, szenvedélyt...
Absztrakció fektéből keservit öklivel feketét, lepkevágy vár fényfüzéri éjt.
Melletted mámorpalást vérzarándokjainknak, lüktetése éltetőlángolási kéj.

Nap ragyogása nekem fénytelen érintés, hideg, hisz te vagy, fényem életem.
Ismered én-részedet tudva nélküled, csak árnyékként vagyok, még épp jelen.
Sze(r)etlek érezve lelkünk vibrációja áthat mindörökkön, áthatolva el, velem.
Istennek s neked köszönöm igen, szerelemáldás olvaszt fagyot, önnön-lelkemen.

Afrodiziákumnak hiszik mások maguk, de másutt más az út, keresztút végtelen.
Merengek keresztfákra-feszítetteken, nélküled a szín, színtelen szürkület nekem.
Agydetonációiban gondolat fuvallati törekvés, morál vallatja kitépve lényemet.
Tükrözési pont legyen lélekkönnycsepp, édentitási identitásban veled létezem...

Dobbanó szívcsakráink egybeolvadásban súgják, So Ham, ez leírhatatlan olyan.
Imánk éber-kábulatban idő állj meg a sorssal, de újjászületve eggyé-rak s rohan.
Szerfelett szeretve átlépve múltat, jelent, jövőt, mindenségemmé-nőttél szívem.
Periferikus univerzumunk zoomobjektívtelen nekem, benne te vagy lényeg, igen.
Esküdt belső rózsakertünkben lelkünk egymásba-fonja hajtásait, szórva magvait.
Révülésben érezve illatod, gyönyörcsokrában átölel, ösztönös szerelemben a hit.
Epekedve vágytengergyöngyszemeit tapasztja ajkainkra, csóközön-vízcsobbanás.
Atma részmindenség, így összekulcsolt kéz a kézben, szebb glóriás-ősrobbanás.
Már lesuvadt minden angyal, így nincs érkezése ránk, kegylélekbe hírvivő a társ.

Nap ragyogása nekem fénytelen érintés, hideg, hisz te vagy, fényem életem.
Ismered én-részedet tudva nélküled, csak árnyékként vagyok, még épp jelen.
Sze(r)etlek érezve lelkünk vibrációja áthat mindörökkön, áthatolva el, velem.
Istennek s neked köszönöm igen, szerelemáldás olvaszt fagyot, önnön-lelkemen.

Anno lett légyen, legyen létezésből tüneményességi boldogságrész tőlem, tiéd.
Mily skarlátbetűtlen szavakkal, forró lelkem ablakára lehelve írom, kiizzik s ég.
Oly mélyen lángolórészedként mint főnixmadár, ki hamvából éledve száll feléd.

A cikket írta: Black Ice

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: