Black Ice : Életiskola

Látogatók száma: 39

Felsírunk sorskezén, újra így születnek,
múló létcsodák, a testbe zárt lelkeknek.
Nagyvilág kitárul, szemeink felnyílnak,
anyanyelven szólva, amit a helyszín ad.
Tanulunk olvasni könyvekből, hibákból,
régmúltból, jelenből, jövőben mi gáttól.
Szárnyalj ifjú lélek, szabadon szavakkal,
életiskolában te is felelsz még magaddal.

Időhomokját peregve érezzük, nem látjuk,
elhisszük világunk, valahogy megváltjuk.
Szándékunk marad, a céljaink változnak,
élünk a családért, akik létport is áldoznak.
Életképek hittel, békesség, szeretet otthona,
sorsunk lehet mostoha, ha szeretetotthona.
Szárnyalj szabad lélek, vigyázva szavakkal,
életiskolában ne maradj egyedül magaddal.

Létmagját elszórtuk, óvtunk és elültettünk,
kergettünk álmokat, oly elvekért tüntettünk.
Korlátok ledöntve, ép itt be, hidak kiépítve,
kell maradandó, alkoss, csodássá szépítve.
Bolondballagásunkon mosollyal végezzél,
újraindulj előre, létmezőn frissen érkezzél.
Szárnyalj szabad lélek, mennyei szavakkal,
amire tanított az élet, azt viszed magaddal.