Black Ice: Elmekilincs

Látogatók száma: 43

Black Ice: Elmekilincs

Vigtelenjében húzó önravasztalan fegyver,
ereiben ember, hisz testében hitvértenger.
Virágozzál vérrel iktatva földírmagnyitóér,
emberemlékezet emeld kezed, ha zárt a tér.

Világéletetekben félelemmezején ő nem mer,
elméje mélye szerte széttéved, ellenben mer.
Vigyázva átlépd csupasz lelkem ha a saját kiér,
eme rengetegtelenben imádkozási csúcsra ér.

Virtusok kedély-lövedékcsillaga belülről lever,
egymásutánban letiltva angyaltalan hull, hever.
Viadaltalan fájó összekulcsolt kéz tovább teper,
elmekilincs záratlan-kulcsa, perpillanatnyi per.

Világosság csak legbelül lőn vagy lészen kikér,
erjedve sírig kikérem magamnak, mint aki kér.
Vigasztalhatatlan evolúciócsonkja is visszatér,
egy szelet ostya, bor, mise, de nincs kenyér...