Black Ice: Fekete szívből
Látogatók száma: 47
Black Ice : Fekete szívből
Létkarmai hamar, ha mar, a karma kér,
húsvérből valóm értedé-e, aki érted él.
Testéből kilépet lélekként, szállok feléd,
így hamarabb ölel át, az örök szenvedély.
Ajkadra tapadva, utolértem önmagam,
dobbanó szív szavalja, minden szavam.
Boldog áldás szikrázótekintet, fényeden,
Permetegben szemtől szemben, szerelem.
Alaptalan világpillérje remeg, hasztalan,
eggyé teremtve, nemlétező a bizonytalan.
Bársonyként békésen vállamon megpihen,
hajfürtjeid selymét simítva biztonság, igen.
Egymagammal halni vágytak takart tagjaim,
lándzsába dőlnék kincsemért, megért a kín.
Magamba szívom bőröd illatát, a könny ered,
tisztán érezve tudva mit jelent, viszontszeret.
Szökőkútcsobbanásnál beteljesít hullt csillag,
kívánságtitkainak fényei, bennünk ragyognak.
Rózsaszínfelhőt-lenlebegésben szeszélytelen,
végtelenedő időtanúink s a sors velünk, jelen.
A cikket írta: Black Ice
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.