Black Ice: Forgót bont a sors

Látogatók száma: 30

Kifelé fordulnak a tükrök,
befordulnak a lelkek,
érzések gyűlnek, feszülnek,
szemekre könnycseppek ülnek
a szobrok lassan törpülnek
vágyak most is repülnek,
mélyen bevésett élet,
még ölel az anyatermészet,
emberi szú által a végzet
robbanás a mindenségbe,
dobbanások szenvedélye,
látomások jövőképe,
valóságnak túlélője,
embertelen éjbe,
fénygyökerek.

Vonalak húzódnak,
ajtók csukódnak,
körbeállnak mások,
tökéletes bizonytalanságok,
túl régi égi mécsesek,
elégetett képeken,
árvábbaknak éhsége,
megfakult álomtövise,
maga a megácsolt halál.

Megbillent fejek,
komor tekintettek,
legyintő kezek,
tékozló szerencsétlenek
Lehúzó szennyben,
felhúzó mennyben,
szárnyas entitás,
szertemálló társ,
hajdani sziklás talaj.

Föld remeg velünk,
mert mi vétkezünk,
kétkedő jelünk
elsápadt magzatokon,
eltemetett nyomon,
nem kell már a jós,
forgót bont a sors,
a jövőnk rég megölt,
legyen könnyű a föld
végső szunnyadozásba,
a teljes magányban,
némaságba zárva,
a teremtmény várja,
teljesüljön álma,
gyertyacsonknyi lángja,
Istenhez visszatér.