Black Ice: Gyerek akartam lenni

Látogatók száma: 32

Régen gyerek akartam lenni,
Mégis mint a mák
Szóródva hagytam el gubóm.
Rám lapátolják a földet
Most már tudom.
Felnőttek a hangok is
Akik ordítják:
-Kaparj, egyre föntebb!
Csöndet törnek fentebb,
Harangok, harsonák, imák.
Láss csodát
Ami csak délibáb
Az én hibám!
Voltam mozgó bábú,
Szárnyaszegett szenvedély,
Alföldi hit, s remény.
Ti meg, egy marék földdel álltok itt
Amit szétszórtok páran
Csak por.
Hamum a földemen.
A Földünkön, földelünk
Egy talpalatnyi földért.
Dobjad csak, ne állj le!
Ekkora göröngyöt…
Rám csöppent egy könnycsepp.
Veled is törődöm.
Emléked lelkemben örökké megőrzöm.
Látom már a fényt. Úristen!
Szép a hely, csak szűk.
Összezsugorodik velem a világegyetem.
Hitem, hitelem, itt terem.
Hiszem.
A hangok még suttognak:
-Kaparj, egyre föntebb!
Tejfölszerű csontszínű fehérségben
Megremegtetett tengelyemen a félelem.
Már nem érzem az út porát
Haladva egyre tovább, ez már a gát.
Itt hagyjatok.
Én levegőhöz akarok jutni
Ismerős idegenek között felsíró magammal.
Begubóztam lelkem pillangójának lárvájaként a testbe,
Mert régen gyerek akartam lenni.