Black Ice: Gyöngyfüzér

Látogatók száma: 32

Csendesen ül a lelkem testemben,
néha feláll a szemem ablakánál, kinézni rád.
A reményt elszorítja kezemben,
varázslatot keres, amit beléd, érzést hímzett már.

Igazgyöngy lapul a göröngyökön,
mégis árnyak ölelnék, alélva az árnyékomat.
Most is éppen benned gyönyörködöm,
ködön túli valósból adom, álom szándékomat.

Ihlő sóhajoknak fuvallatát,
ahol olyan magas a gát, emeli a szél feléd.
Elfúja a múltunknak bánatát,
csalódjanak most már azok, akik eltemettek rég.

Érző szabadok és magok vagyunk,
a közös hajnalunkon, kihajtunk a földanyából.
Kirügyezve szeretettel adunk,
boldogság gyöngyfüzér készül, közös belsővilágból.