Black Ice: Hittel a tanösvényen

Látogatók száma: 41

Sétálok a macskaköves úton, idő utazva lassan,
lámpa zöldre, alant a kő, aszfaltra vált alattam.
Távoli ködben a hang, lélekharang, fejbe dől el,
minden kereszt s annak vetése, keresztvetés, ej!
Hittem a hit szövetkezik, de mint a kígyó kússz,
vedlik a lélek is, tudom te újjászületésre gyúrsz.
Szentül hiszed, vallási vezényszónak kell lennie,
szeretet felebarát, addig ki állatnál önzetlenebb?
Legaljasabb méregalj a feledés s sarába taposni,
tévút hiba tévelyegni, keresztúton körben várni!

Menetelek tova, avulnak glóriátlanul példaképek,
lepéselőnytelen képmás, van másképp, vízbe néz.
Véremmel szívemben írok, oly rossz ha köpni kell,
papírtalan, így rám csapódik, alvadt könnytenger.
Isten minket szabaddá tett, lóbálva adja a létezést,
csak a zászló lesz egyre feketébb, becsüld a kevést!
Sánta angyalok hivatkoznak, aj ne lopjak reményt,
böjtölt létéhezőknek, érzőigaideg szókölteményt?!
Részekké szakadt különbségáradat lett a varázsige,
civilizációk szétesnek, szeress, nem kerül semmibe!

Rohanok, remélem nem zavarsz, a fény is visszaver,
vagy túl széles lett a futkosó, sebaj, dróthálóhit ölel.
Mekka felé fordulok, vagy fel, csillagpalásttemplom,
inkvizíciós injekció nélkül is én békésen imádkozom.
Rend nélkül rendben vagyok éppoly kapucnis csuhás,
akként cikázó szellemküldemény, ki mégsem álruhás!
Gyermekmosollyal születve, majd eltávozni, volna jó,
egy angyalt átölelni még, mindenhatóan tárgyalható?!
Emberiség bajtársi gyötrődésetekben, ne nézz le rám,
evolúciós ovuláció van, létébredő, szunnyadott talány!