Black Ice: Nyári nyugvás

Látogatók száma: 22

Napsütésbe aszott lelki szomjazó talány,
bronz barna fehérfolyás naptején a lány.
Pokrócra terítve kitárva vár melankóliát,
kényszer mosolya húzza remény hintaját.

Szabadság ifjai kerítésen belül a fesztivál,
rázva lánc, jövőkép-e nem, de sátor az áll.
Tábortűzi csók fényei be mielőtt alkonyul,
fekve a csillag eget fürkészve magába hull.

Vízparton pihenő most a más nem érdekel,
túl sok lángost kapott élet, lélekteher hever.
Nyárson sült barom, buborékos lé bódulás,
gyerekzsivaj, elgurult labdáért utolsó dobás.

Sebtiben üdülő sellő egy lavór vízzel tisztán,
áztatná ott, lemosva napi gyalázatot nyitány.
Napszemüveges úgysem látod a tekintettét,
megpihent parkhotel csend szó szeret beléd.