Black Ice: Populus Nigra

Látogatók száma: 54

Black Ice: Populus Nigra

Nyárhimnusz vízparton, elnyúlva bársonykép,
természetkarja a bölcsőm, önfeledt-jászolként.
Csicsergő kismadár, csilingel, csodadallamként,
szivárvány alatt száll, csitt! Dalolja szívkincsét.

Szikrának a titka...
Populus Nigra...

Számban egy zöld fűszál, a gondolat elkószál,
képzeletfüzéren, ihlet és álomgyár táncot jár.
Varázscsermelyben felüdít, lélekvízcseppvár,
éltetőízének zamatkamata, léti feltöltődőtár.

Szikrának a titka...
Populus Nigra...

Napsugársugara simogat, csókja az nem első,
a legforróbb mégiscsak, mélyemben legbelső.
Fénytengermámorban, ringat el lágy szellő,
mosolytekintettel hint el, égiékről pár felhő.

Szikrának a titka...
Populus Nigra...