Black Ice: Saját mezsgyén

Látogatók száma: 37

Saját mezsgyén

Határtalanul vagyok határok között,
szárnyak nélküli, testbe költözött.
Örök lélekszikrám fellángoló élet,
sóhajt a sors, közelít a végzet.

Határozottan szeretek végtelenül,
érző lényem kiáll, nem menekül.
Homlokomon az időekéket érzem,
határ a csillagos ég, felnézem.

Elhatárolódom mindentől mi gáttól,
bűn mocsarától, hamis csodáktól.
Világra ébredő virágok körében,
lelkendezek, mezőmnek terében.

Meghatározó szép pillanataimban,
emlékszem rád, belső templomomban.
Tenyeremen hordozom a képzeletem,
jövőt tart, a múlttá váló jelen.