Black Ice: Térdepelve

Látogatók száma: 32

Elmúlt áldott perc, szántja a homlokom,
némán mosoly, elkapom ma, holnapom.

Gondolat rohan, emlékek labirintusában,
látója, hatalmában integet, felém bátran.

Kezem várj még, emlék, megemlékezem,
összekulcsolt múlt, csokrát dobja nekem.

Ragyogva ugrok el, fújva a gyertyát vakon,
kikívántam beteljesült, űrködben hagyom.

Szeretet csepereg el, a lélek hő udvarában,
szempár, időkép pára ma, hullócsillagában.

Lebegtető szárnyaim, messze felengedem,
sárkány berepül, előjött, a drága meztelen.

Igazság szerelem igája, rózsaszín nyomon,
fényes a kép, ekképpen papíron csókolom.

Lapozzak magamban, szívem telefirkáltan,
művész, a mű lett a vész, belsős csodában.

Szeretlek örökké, de nem elmúlt az Isten,
menny áldását adja itt, mindörökké hitben.

A cikket írta: Black Ice

támogatóink