Black Ice: Várakozva
Látogatók száma: 38
Nagy sár van, nagy fény,
Földön térdeplő
torkából fakadt ima
már megremegteti,
a végső csendet fentebb.
Egyedi
belsővilággal
ázom itt a járdán,
ma papírhajóm engedve csak feléd.
Esernyős árnyak járnak,
és a gép
kaparja a macskakövet,
aszfaltra
lecserélve a gödreink.
Világra tört tél.
Egy vonat jön, nem személy,
a leszálló
ködbe burkolózó jövő,
megsimogatja arcunk,
akár a szél,
elér, s kifúja magát
istenigazán rajtunk
már régen csodálkozva,
vizslat
miért nem értjük meg őt,
egy csöppet
mélységünkbe suttogó
csendéletre
ráfagyó mosolyként,
elsőként előtűnő friss hópihét.
Túl fehér
mégis beleolvadna kabátomba
elveszve a szállak közt
bújócskázna szívemhez.
Így inkább
útja pótolandó hiány,
több millió káosznyi
sarunk hígságát befagyasztva alant,
egységbe tapadva száll!
Hideg paplan lett a táj.
Több nem idevalósi lábnyomában
toporzékoló árnyként
csak utánad kutatva,
ajándék csillag alatti szeretet.
Világra jöttél.
A cikket írta: Black Ice
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.