Boldogság az egyedüllétben
Látogatók száma: 33
Nosztalgiázom...
Mióta megszülettem, itt élek
e ma már romos, düledező tanyán,
még ifjú korában építette nagyapám,
s amíg élek, ide kötnek az emlékek.
Milyen boldog voltam itt valamikor,
langyos levegő dúdolta az esti imát,
a csücsörke az ablak előtt trillázta dalát,
kakas kukorékolt minden hajnalkor.
Nem volt könnyű itt az élet, de szabad,
nyáj legelészett a tarka mezőkön,
s mikor dörgött az ég, ömlött a vízözön,
a csűrből néztem, ahogy a felhő tovahalad.
Fiatalasszony koromban sütöttem, főztem,
férjem ebéd után megpödörte a bajszát,
esténként ember, állat békésen aludta álmát,
s én a petróleumlámpa fényénél kötöttem...
Tavasszal már csak a kiskertben nyílnak virágok,
de illatuk az emlékekkel köröttem lebegnek,
ilyenkor boldog vagyok s üzenem az égieknek,
boldogan éltem és meghalni is itt fogok...
/BI/
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagy Ölelés! :)