Búcsúzás egy meg nem született gyermektől
Látogatók száma: 18
Velem voltál, pedig nem is láttalak,
Mégis csak te jártál az álmomban.
Hasamat simogatva kívántam,
Első gyermekemnek szép álmokat.
De eljött a reggel, s az ébredés,
Az első napsugárral a szenvedés.
Bármily erősen is fogtam a kezét,
Szívemben lassan elmúlt a remény.
Fáj, hogy ily gyorsan feladtad,
S nem tarthattalak a karomban.
Nem látom se szemed, se arcodat,
S névtelen senki leszel a múltamban.
A cikket írta: Myrthil
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Jó, hogy megörökítetted, mert életed folyamán nagyon sokszor fog eszedbe jutni.
Sosem fogom elfelejteni!
A verset csak azért írtam, mert úgy éreztem, segít feldolgozni a történteket!