Csak az álmainkban élünk
Látogatók száma: 63
Vannak helyzetek, amikor nem jönnek a szavak. Amikor képtelenek vagyunk elmondani mindazt, amit szeretnénk. Az érzéseink megbénítanak minket, nem tudjuk irányítani az életünket...
Csak a szívem vezethet el hozzád
Egy keskeny titkos ösvényen át,
Ahol már hosszú ideje vársz rám
Nem sejtvén, hogy én is várok rád.
Mért nem jönnek a szavak, ha itt vagy
Mi ez a fojtogató érzés a torkomban,
Mely nem engedi, hogy szóljak
Rám kényszeríti a hallgatás terhét.
Kínos néma csend honol köztünk
Pedig oly egyszerű volna kimondani,
Valami mélyen, mégis elnyomja a vágyat
Elkendőzi a legmélyebb érzések fájdalmát.
Mi ketten túlságosan egyformák vagyunk
Ugyanúgy szeretünk, ugyanúgy gondolkodunk,
A szabadság érzése messze került tőlünk
Mert régóta már, csak az álmainkban élünk.
A cikket írta: Zaríta78
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia!
Csodálatos volt és egyben szomorú. Úgy vélem sokszor hisszük azt, hogy valami könnyű, pedig valójában nem az, amit pedig nehéznek ítélünk meg, olykor pofon egyszerű. Egy helyzet bonyolultságát, komolyságát, csupán a hozzáállásunk, a róla alkotott véleményünk határozza meg.
Viszont az is lehet, hogy ezt csak most látom így.
Ölellek!
Zsizsik
Köszönöm szépen, jól esnek szavaid!:)
Valóban, néha a legegyszerűbb dolgok is olyan bonyolultak...máskor viszont, hihetetlen könnyedén vesszük a legnehezebbnek tűnő akadályokat.
Nincsenek egyforma pillanatok, mint ahogyan mi sem vagyunk mindig ugyanazok. Ezért változik folyton az ízlés, és változunk mi magunk is...:))
Szeretettel: Zaríta
Csodálatos volt és egyben szomorú. Úgy vélem sokszor hisszük azt, hogy valami könnyű, pedig valójában nem az, amit pedig nehéznek ítélünk meg, olykor pofon egyszerű. Egy helyzet bonyolultságát, komolyságát, csupán a hozzáállásunk, a róla alkotott véleményünk határozza meg.
Viszont az is lehet, hogy ezt csak most látom így.
Ölellek!
Zsizsik