Csak egy hangulat
Látogatók száma: 48
Nesztelenül lebegek az űrben,
testetlenül a vaksötétben,
világitanék,szórnám a fényt,
de elvesztettem a reményt.
Az én váram már régen porba hullt,
fáradt testemre rátelepszik a múlt,
vállamra már csak a végtelen borul,
merengek fázósan,hangtalanul.
Tűnődésem tétován lépeget,
ma minden olyan reményvesztett.
Égi háború dúl, a hajnalt várom,
lelkemből is elillan e lidérces álom,
lesznek még jobb napok, vidámak,
talán még új élmények is várnak..
Kép: saját
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm, Évi!
Most, mikor olvastam a versedet, éppen kisütött a nap..Nagyon jólesik! Kimegyek a kertbe, ott iszom meg a reggeli kávét :-)
Szép vasárnapot Neked!
Puszi, Ili
Ne búslakodj,
a vihar már elvonult,
lassan kiderül az ég,
a nap ismét rád ragyog,
kedved újra visszatér,
eltűnnek e rossz napok.
:-)
Most, mikor olvastam a versedet, éppen kisütött a nap..Nagyon jólesik! Kimegyek a kertbe, ott iszom meg a reggeli kávét :-)
Szép vasárnapot Neked!
Puszi, Ili
a vihar már elvonult,
lassan kiderül az ég,
a nap ismét rád ragyog,
kedved újra visszatér,
eltűnnek e rossz napok.
:-)