Döntéskényszer

Látogatók száma: 46

Lélek rebben,
dobban a szív,
szemem előtt
apró betűk
ropják táncukat,
ráncok mélyülnek
homlokomon,
mert szavakká
összeállt betűk
gondolatokkal
bombáznak,
rombolva gondosan
épített
álomvilágom,
szertefoszlik
strucc nyugalmam,
s rádöbbenek,
valós helyzetem
ott áll leírva,
pedig nem ismer
ki lejegyezte,
ráhibázott
vagy ráérzett,
már egyre megy,
tükörben látom
maga magam,
nem menekülhetek,
nincs hova,
lépnem kell
fekete fehér kockán,
hódol a király
vagy mattot ád,
már nem izgat
tovább,
gördül a kő
szívemről,
tüdőm megtelik
oxigénnel,
s felsírok,
mint csecsszopó,
vigyázz világ,
megjöttem,
számolj velem!