Dróton rángatott...
Látogatók száma: 56
Egyszer, nagyon régen, önbizalmat senki sem adott, inkább elvett tőlem.
Mindentől mi új volt igen-igen féltem, a bizalomhiánytól sokat szenvedtem,
az új kihívásoktól rettegtem, mint egy dróton rángatott.
Mígnem egy szép napon megráztam magamat és arra ébredtem,
ideje a sorsomat a kezembe vennem.
A sarkamra álltam és attól fogva megváltozott az életem.
Most már, így utólag elmondhatom, nagyot léptem előre,
mert tudtam, több volt benne, az adok, mint a kapok,
mégis jól teltek azok a régi, ma már megszépült napok.
Tegnapig azt hittem ezen már nem változtathatok,
mert nemet mondani mindig is képtelen voltam s vagyok.
Azt pedig, hogy elég volt belőle, nekem többre nincs szükségem tőle,
Lám, miután nem vártam holnapig, az értésére adtam, újra magamra találtam.
A fejem sem fáj azóta, hogy ezen a dilemmán túljutva
sokkal nyugodtabban telnek a napok, hogy már nem agyalok.
Amit kis híján ismét elvettek tőlem, a sarkamra álltam és visszaszereztem.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem Virág. Nem leszek kifizetve, de annyit nem is ér ez a dolog. A nyugalom az, ami megfizethetetlen, erre most jöttem rá, amikor szinte nem volt egy nyugodt percem se, mert sohasem tudtam a nap folyamán, hogy minek álljak neki, ha egyszer bármikor abba kellett hagynom, ha mennem kellett, szóval... Ennek vetettem véget.
Lemondani tudni kell! Főleg akkor, ha a "főnököd" egy zsugori vénember, akibe csak háni jár a lélek, örül, ha élhet. :-)
Akkor nem sokat vesztettél, de remélem ki leszel fizetve.
Lemondani tudni kell! Főleg akkor, ha a "főnököd" egy zsugori vénember, akibe csak háni jár a lélek, örül, ha élhet. :-)
Az, nehéz eset, de aránylag könnyen túltettem magam rajta, hiszen egy hónap múlva úgyis lejárt volna a mandátumom. Tudta ezt ő is! :-)
Szóval ő is nehéz eset... :D
Tökéletesen! :-)
Egy kicsit azért terhellek a részletekkel. Mindez azért, mert megkértem egy szívességre, ha már egyszer az orvos megtiltotta, hogy kitegye a lábát a lakásából, egészségi okok miatt. Elmentem volna én ebben a hidegben is az "irodába" a pendrájfjáért, oda-vissza csekély egy óra..., hogy aztán semmi akadálya ne legyen a további munkának, hiszen minden előzmény azon megtalálható. Már az g-mailjai is itt voltak vannak még mindig előttem, de egy kérésem volt csupán felé, hogy szóljon már oda "valakinek" az irodában tartózkodók közül, hogy megy a "fullajtár"érte. Hát ezt nem volt képes megtenni szó-szó nélkül.. meg és ok-okozat. Itt a vége, letettem a telefont, mert nem bírtam tovább az okvetetlenkedéseit! :-)
Ha jól értem kidobtad a főnököd? :D
Egy kicsit azért terhellek a részletekkel. Mindez azért, mert megkértem egy szívességre, ha már egyszer az orvos megtiltotta, hogy kitegye a lábát a lakásából, egészségi okok miatt. Elmentem volna én ebben a hidegben is az "irodába" a pendrájfjáért, oda-vissza csekély egy óra..., hogy aztán semmi akadálya ne legyen a további munkának, hiszen minden előzmény azon megtalálható. Már az g-mailjai is itt voltak vannak még mindig előttem, de egy kérésem volt csupán felé, hogy szóljon már oda "valakinek" az irodában tartózkodók közül, hogy megy a "fullajtár"érte. Hát ezt nem volt képes megtenni szó-szó nélkül.. meg és ok-okozat. Itt a vége, letettem a telefont, mert nem bírtam tovább az okvetetlenkedéseit! :-)
Nem hát, amikor már harmadszor keltem fel az asztaltól a főétkezések alatt és hagytam kihülni az ételt, pedig úgy már nem az igazi, na akkor "haraptam". Túl erősre sikerült. Azóta sokkal nyugodtabban telnek az étkezéseim. :-)
Azt azért nem gondoltam volna, hogy egy hónappal előbb fogom bemondani az unalmast, de én sem leszek már engedékenyebb. Úgy vettem észre, hogy nem volt elég a kisujjam, ügyvéd úrnak az egész karom kellett volna!
Csak tudod azt nem értem, hogy lehet, hogy ennyi év után sem értette meg, hogy én ilyen vagyok és nem lehetek más!? Az élet írta, ő meg elszenvedte. Csak annak örülök, hogy még így is, ő tartozik nekem és nem fordítva. :-)
Ne hagyd magad Éva! Ne légy senki bábja, légy te a bábjátékos inkább. :) ;)
Azt azért nem gondoltam volna, hogy egy hónappal előbb fogom bemondani az unalmast, de én sem leszek már engedékenyebb. Úgy vettem észre, hogy nem volt elég a kisujjam, ügyvéd úrnak az egész karom kellett volna!
Csak tudod azt nem értem, hogy lehet, hogy ennyi év után sem értette meg, hogy én ilyen vagyok és nem lehetek más!? Az élet írta, ő meg elszenvedte. Csak annak örülök, hogy még így is, ő tartozik nekem és nem fordítva. :-)
Évi, tudod, hogy jól ismerlek és nem csinálok titkot abból, hogy szeretlek is.Ezért is gondolkodtam azon, megírjam-e, amit írtam, de reménykedtem abban, nem kritikának fogod felvenni, mert Te is ismersz. Tehát egyszerűen szerettem volna tudni, miről írtál, mert én-így utólag bevallom, egész másra gondoltam...
Puszi!
Ilikém! Pedig nem olyan lehetetlen megérteni, ha nem valami bonyolult dolgokra gondolsz. Mi sem vagyunk bonyolult lelkek.
Az első munkahely, amíg bele nem rázódtunk nem okozott semmi frusztrációt? Vagy a kollégák, a főnökök,.. az elvárásoknak való megfelelés és sorolhatnám mi minden..., vagy kiráztad a kisujjadból az új feladatokat? Az is lehet, hogy veled született tehetség voltál minden téren és azt, amit én, te nem élted át, vagy csupa aranyos, megértő, figyelmes ember vett körül.
Úgy könnyű valamit leírni szájbarágósan. Én saját kútfőből írok, nem másokat utánozva, érzéseket írok le, a sajátomat, röviden. Abba minden nem fér bele.
Feltételeztem, hogy másokat is olvasol, mert akkor lenne tiszta és világos, ha ismernéd a közelmúlt eseményeit. Igaz, csak négy rész volt és abbahagytam. Bocsi.
Puszi
Puszi!
Évikém, vártam máig a hozzászólásommal, most azon rágódtam, megtegyem-e, nem szeretnélek megbántani. De nekem ez az írásod kicsit kúsza, nem egyértelmű, nem tudtam belőle kihámozni a lényeget.
Az elején, -mint írod, "dróton rángattak", de aztán a sakadra álltál, visszatért az önbizalmad.Aztán tegnapig minden rendben volt, de történhetett valami, valakivel és veled, nem tudom mi, de esmeg -immár másodszor a sarkadra álltál és azóta nyugodt vagy. Én nem értem az egészet, valószínű kicsit értetlen vagyok, de már többször említettem, nem szeretem, ha valaki"rébuszokban" beszél...mondhatnám: dróton rángatnak..Bocsi.
Puszi, Ilona
Az első munkahely, amíg bele nem rázódtunk nem okozott semmi frusztrációt? Vagy a kollégák, a főnökök,.. az elvárásoknak való megfelelés és sorolhatnám mi minden..., vagy kiráztad a kisujjadból az új feladatokat? Az is lehet, hogy veled született tehetség voltál minden téren és azt, amit én, te nem élted át, vagy csupa aranyos, megértő, figyelmes ember vett körül.
Úgy könnyű valamit leírni szájbarágósan. Én saját kútfőből írok, nem másokat utánozva, érzéseket írok le, a sajátomat, röviden. Abba minden nem fér bele.
Feltételeztem, hogy másokat is olvasol, mert akkor lenne tiszta és világos, ha ismernéd a közelmúlt eseményeit. Igaz, csak négy rész volt és abbahagytam. Bocsi.
Puszi
Az elején, -mint írod, "dróton rángattak", de aztán a sakadra álltál, visszatért az önbizalmad.Aztán tegnapig minden rendben volt, de történhetett valami, valakivel és veled, nem tudom mi, de esmeg -immár másodszor a sarkadra álltál és azóta nyugodt vagy. Én nem értem az egészet, valószínű kicsit értetlen vagyok, de már többször említettem, nem szeretem, ha valaki"rébuszokban" beszél...mondhatnám: dróton rángatnak..Bocsi.
Puszi, Ilona