Ébredés (IV)
Látogatók száma: 46
Versemben most
egy álmot álmodom,
ébredésem oltalom:
a hajnalok kusza rendjébe belebotlok.
Teszem megszokott dolgaim,
és mint máskor,
most sem találok kiutat.
Egy korai bentlakó matat
kiforgatott zsebeimben,
csak egy falat kenyérre, ha telik.
Végleg elnyelik a hangok a csendet,
egy kukásautó csörömpölve
vág közöttük rendet.
Amint az egyik álomból,
a másikba ébredek,
hozzád simulok,
felveszem a formát,
az anyaméhben lévő gyermekét,
és valamit motyogok arról,
hogy ma is csak nehéz lesz,
még az emlékeimben is látszik a közöny,
és meglepve magam,
apró, szaggatott mozdulatokkal
mezítelenre öltözöm.
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon tetszik a vers!
Pussz, Tündér
Tetszett a vers affektivitása, érzelmi és értelmi üzenete.
Bokor
"Mezítelenre öltözöm" Ez nagyon tetszett!
V.