Ébredés
Látogatók száma: 90
Úgy ébredtem,
mint lusta hajnali fény a kertek alján.
Pillám alá már be-be szűrődött
az első merész kora napsugár.
Éreztem,
hogy lehunyt szememen át felmelegít,
s lustaságom nyújtózásba kényszerít.
Kinyitottam szemem,
magamba szívtam a tavasz fényét,
s kedvesem érintését.
Ő is ébredt,
csendesen simult,
csókot lehelt gyűrött arcomra.
S álmosságom messzire űzve,
hozzá bújva köszöntöttem az ébredő reggelt...
Az összehúzott függöny-ráncok mögött
a reggel lassan győzött,
s míg a fény-árnyék játék bekúszott ágyunkra,
madárdal csendült fel,
s narancsos meleg bújt mellénk.
Oly jó még kicsit összebújva
éhezőn várni a Nap fényét...
s mire átveszi az uralmat,
ég és föld között,
s mire betölti a szobát meleg selymes palásttal,
felébredünk,
kétkedőn,
ráérőn,
mint a felhő mögül előtörő
hajnali fénysugár.
A cikket írta: Heather Bay
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Heather Bay!
Gyönyörű ez a versed, nagyon jó volt olvasni, köszönöm!
Pussz, Tündér
Ezt hogy tudtad kétszer feltenni?
Ezt hogy tudtad kétszer feltenni?
Gyönyörű ez a versed, nagyon jó volt olvasni, köszönöm!
Pussz, Tündér
Ezt hogy tudtad kétszer feltenni?
Néha előfordul, de törölni szoktuk a feleslegest. Sajnos a cikkíró nem tudja. ha lassú a nat és kétszer nyomja a publikálást véletlen, akkor előfordul. Semmiség.
Pussz, Tündér