Egy éjszaka után...
Látogatók száma: 53
„ Mirjam Salliven: Könnycseppek titkai
Szemedbe nézek, s egyik percben látom,
a másik pillanatban nem látom ki vagy.
Látnom kellene-e egyáltalán?
Vagy csak tovább élvezni azt,
amit az éjszaka itt hagyott mámora ad?
Szemedbe nézek…
újból érintem bőröd, beszívom illatod, kulcsolom ujjaid
s magamnak érzem elveszett s újból megtalált világod.
Majd mosolygok…
akarom bőrömbe karcolódott csontjaid, ifjonti lelked tüzét,
tested hevületét.
Elveszek…
megtörténik amitől féltem.
Nálad hagyom fiatalságom utolsó néma sikolyát.
Már nem téged, magamat látom,
s szemem sarkából elindul egy könnycsepp,
mely maga a valóság s egyszeriben az álom.
A nő, akinek szemed kékjében sejlik fel a múlt jelen s jövő,
magába zárja azt, majd arcáról legördül egy új könnycsepp formájában.”
A cikket írta: Mirjam Salliven
Hozzászólások
időrendi sorrend
Remek vers, és mégis bosszankodom kicsit. Az eleje szerintem el lett rontva:
"Szemedbe nézek, s egyik percben látom,
a másik pillanatban nem látom ki vagy.
Látnom kellene-e egyáltalán?"
helyette inkább "lát"-ok nélkül:
Szemedbe nézek, s egyik percben látom,
a másik pillanatban nem, hogy ki vagy.
Kellene-e egyáltalán?
Így ütősebb. Egyébként nagyon tetszett!
Bokor
Kedves Mirjam!
Nagyon szenvedélyes vers, benne lángol minden vágy és a könnycsepp, a megőrzött emléke az éjszakának. Mert az csal csak könnyeket a nő szemébe, ami a szívéig ér.
Pussz, Tündér
Szia Mirjam!
Nagyon szép! :)
Puszi! DJ
Igen. Valóban szép tud lenni egy ilyen éjszaka. Aztán miért sír a nő? Miért kell felmagasztalni egy mulandó, röpke vágy beteljesülését. Jó volt? Igen. Elmúlt és ennek így kell lennie! Megsokszorozódott vágyak ezek, nem kisajátíthatók, nem egyediek. Nem megismételhetetlenek. Te vagy, aki kordába tarthatod, vagy felkorbácsolhatod a vágyakat, de a könnyeket is te tarthatod vissza, vagy elengeded, egyedül. Sírj, ha úgy könnyebb! :-)
A vershez annyit,hogy míg hazafelé jöttem tőle "összedobtam" ,olyan mély volt bennem az érzés.
Igazából, "a miért sír a nő" ...ennek az volt oka,ami az utolsó sorokban van. Egy nő aki a fiatal férfi szemében meglátta a múlt jelen s jövő önmaga képét.Igazából azt,hogy bármennyire is fiatal a nő lelke ,ám az idő eltelt felette:( és erre azért néha:) rájön:)
Ölellek!
Nagyon szenvedélyes vers, benne lángol minden vágy és a könnycsepp, a megőrzött emléke az éjszakának. Mert az csal csak könnyeket a nő szemébe, ami a szívéig ér.
Pussz, Tündér
Nagyon szép! :)
Puszi! DJ