Egy nő monológja
Látogatók száma: 71
Mit gondolsz, ki vagyok?
Azért mindent én sem hagyok!
Az még hagyján,
Hogy megfogtad a kezem,
S aztán,
Oh, megsimogattad a fejem.
És tetszett,
Mikor ajkaink összeértek,
S egy csók után a ruhát rólam letépted.
Az is szép volt,
Mikor megérintettél itt fent,
Ah, s mikor megmarkoltál itt lent.
Igen, az is jó volt,
Amikor az ágyba hívtál
És ott valami... juj, valami furcsát csináltál.
S hogy sokáig voltunk ott,
Élveztem én légy nyugodt.
Ezek után hagytam, nem zavart,
Hogy agyam boncold, s kavard,
Ámultam ugyan értetlen, mi célod vele,
Miért vagy reménytelen indulattal tele.
Sőt, azt is elnéztem neked,
Ahogy szerelmes szívem kiveszed,
S töröd apró, csillámló darabokra
Pici sarkát tűzve vaskos albumodba.
Igen, mindezt elviseltem!
De, hogy megkérdezd a korom?!
Ezt már ki nem állhatom!
A cikket írta: Bervinn
Hozzászólások
időrendi sorrend
Muszáj néha a régi dolgokat feleleveníteni. Most is megragadott! :-)
Aranyos vagy. Na, de ki kérdezte, kinek a korát? A tiédet, vagy te kérdezted a nőt? Ezt most sem tudom. :-)
Ja, nem voltam elég figyelmes. Ez egy nő monológja! Akkor csakis a nő korát kérdezte(d).... Hát illik ezt? :-)
Természetesen nem én kérdeztem meg a hölgy korát, én odáig sose merészkednék el. ;-)
Üdv,
Ervin
Aranyos vagy. Na, de ki kérdezte, kinek a korát? A tiédet, vagy te kérdezted a nőt? Ezt most sem tudom. :-)
Ja, nem voltam elég figyelmes. Ez egy nő monológja! Akkor csakis a nő korát kérdezte(d).... Hát illik ezt? :-)
Aranyos versikét írtál nőnapra! Köszönjük szépen!
Üdv.
heleenke
Nagyon jó verset faragtál!
Mosolyra fakasztott! :-)))))
Pussz
Csilla
Üdv,
Ervin
:)
szép
tetszik
:)