Egy perc csupán...

Látogatók száma: 40

Pár megállónyi remény.

Egy perc csupán az életem,
Egy perc ennyi, mi jut nekem,
Egy perc alatt kell hódítanom,
Hogy fog menni? Azt még nem tudom…!

Mikorra ő a buszra száll
A szívem már vigyázban áll,
Készítem a legszebb mosolyom,
Várom, mikor lesz az alkalom.

Megállók hosszú sora jön,
Sok ismerős mind rám köszön,
De csak futón odabólintok,
Hiszen most nem csupán utazok.

Csak nézem őt, a bálványom,
Ó, hogy mennyire imádom!
Mindig boldogan elképzelem,
Amint megment, át tűzön-vízen.

Kell egy csipetnyi bátorság,
Szívem veri riadóját,
A pillanatom elérkezett,
A busz végre fékezni kezdett.

Még pár méter, és megállunk,
Látszik innen már a házunk,
A kapuban ott áll jó anyám,
Egy perc, vagy annyim sincsen talán.

Rápillantok a férfire,
A kormányon a két keze,
Mégis lágy mosollyal visszanéz,
Felém villantja szép kék szemét.

Szól, de jaj, minden összedől,
Hisz nem sejt semmit szívemről,
Így hát mást mond, mint amit remél:
- Kicsi lány, vigyázz a lépcsőnél…!