Egyedül...
Látogatók száma: 13
Nem tudom, mit írhatnék,
csend vesz körül s a kép,
mit oly gyakran rám simított
a percekbe bújt csoda...
Olyan ostoba
lett minden nélküled;
csak vacogó lelkemet
takargatom lényed
puha emlékeivel...
Ködök találtak rám újra
s mint valami bábúja
a Sorsnak
ide-oda bolyongok
úttalan utamon...
A cikket írta: gleam
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: cuki1
Nagyon szép vers.
Puszi .
Maya
Puszi .
Maya
Válasz erre: kiki64
szomorkásan szép vers
grat.
:)
S hogy itt is jártál :)
grat.
:)
Válasz erre: ginesz
Soha nem vagy egyedül...