Egyedül...

Látogatók száma: 13

Nem tudom, mit írhatnék,
csend vesz körül s a kép,
mit oly gyakran rám simított
a percekbe bújt csoda...
Olyan ostoba
lett minden nélküled;
csak vacogó lelkemet
takargatom lényed
puha emlékeivel...

Ködök találtak rám újra
s mint valami bábúja
a Sorsnak
ide-oda bolyongok
úttalan utamon...

A cikket írta: gleam

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

gleam

párbeszéd

Válasz erre: cuki1

Nagyon szép vers.
Puszi .
Maya

Köszönöm szépen... :)

cuki1

Nagyon szép vers.
Puszi .
Maya

gleam

párbeszéd

Válasz erre: kiki64

szomorkásan szép vers
grat.
:)

Köszönöm a gratulációt:)
S hogy itt is jártál :)

kiki64

szomorkásan szép vers
grat.
:)

gleam

párbeszéd

Válasz erre: ginesz

Soha nem vagy egyedül...

Tudom, de van, mikor egyedül érzi magát az ember...

ginesz

Soha nem vagy egyedül...