Egyedül
Látogatók száma: 55
Levetettem lelkem kopott göncét,
Magamra öltöttem szívem ünneplőjét.
Bíborba öltöztettem minden pillanatot,
mit veled átéltem boldogságot adott.
Gyémántként csillog minden emléked, mit
veled töltöttem -e röpke pár évben .
Tündöklő szemedben láttam magamat.
Bután hittem, ez mindig így marad.
Gyáván , hitványul hagytál magamra,
mert neked többet ért, az anyagias világ,
jólét nyújtotta hamis, fals ragyogás.
Nekem ez mind nem kell !
A máz alatt hamis kép
csak annyit kértem szeress, és
szerethesselek én.
Most újra felveszem lelkem kopott göncét,
s temetem szívem ünneplőjét,
elsiratom bíbor ruháját, minden ékességét.
A cikket írta: frézia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nyitni kell, és szabad teret adni az új befogadására. Az új élethelyzet mindig magában rejti a jót is és a kevésbé jót is, de arra törekszem ,hogy minden nap találjak valami, szépet, ami jó érzéssel tölt el. :)
de csak azt, ki gyáván, hitványul hagyott el téged,
őrizd meg az átélt pillanatot, mi sok éven át boldogságot adott,
és lépj ezután egy nagyot, nyiss szívedben egy új, tiszta lapot...