Egyedül
Látogatók száma: 55
Levetettem lelkem kopott göncét,
Magamra öltöttem szívem ünneplőjét.
Bíborba öltöztettem minden pillanatot,
mit veled átéltem boldogságot adott.
Gyémántként csillog minden emléked, mit
veled töltöttem -e röpke pár évben .
Tündöklő szemedben láttam magamat.
Bután hittem, ez mindig így marad.
Gyáván , hitványul hagytál magamra,
mert neked többet ért, az anyagias világ,
jólét nyújtotta hamis, fals ragyogás.
Nekem ez mind nem kell !
A máz alatt hamis kép
csak annyit kértem szeress, és
szerethesselek én.
Most újra felveszem lelkem kopott göncét,
s temetem szívem ünneplőjét,
elsiratom bíbor ruháját, minden ékességét.
A cikket írta: frézia
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
de csak azt, ki gyáván, hitványul hagyott el téged,
őrizd meg az átélt pillanatot, mi sok éven át boldogságot adott,
és lépj ezután egy nagyot, nyiss szívedben egy új, tiszta lapot...
Nyitni kell, és szabad teret adni az új befogadására. Az új élethelyzet mindig magában rejti a jót is és a kevésbé jót is, de arra törekszem ,hogy minden nap találjak valami, szépet, ami jó érzéssel tölt el. :)