Egyedül
Látogatók száma: 64
A Nő ki felnő...
gyermekét várja
de az élet nem hála
sorsa megírva
könyvlapjára ríva
a magtalan csíra
nem hajt ki már soha.
Szobájában ülve
néz a tükörbe
sötétlő az álma
egy élet a vágya.
De örökre eltört
tükre soha nem nő.
Csak magát látja
bús szomorában
marad magányában
nem szál felé madár
anyák napi virág
sem díszíti haját
csak a szellő
mi hűsen ölelő
melengeti magát
nyögi minden súlyát
lelke örök búját.
Egy amit ő kíván
másik életre vár...
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia, Pinokkió!
A gyerek nem lehet sem cél, sem eszköz.
Ha úgy alakul az ember sorsa, hogy nincs gyereke, attól még teljes életet élhet.
Egyik barátom, aki elvált és férfi létére egyedül felnevelte 3 gyerekét, azt mondta, ha megöregszünk, egymás mellett lesz a szobánk az öregek otthonában.
És ebben van valami.
Üdv: Yolla
Itt a versben csak vágy a gyerek...
Üdv,
Pí.
"nyögi minden súlyát
lelke örök búját..."
Ha tetszik, ha nem, ez így van sajnos.
Puszi,
Éva
Igen...
Üdv,
Pí.
Nem értem. De örökre eltört tükre soha nem nő. Miért nőne?
simon
Ha nem lehet gyereke, akkor nem lesz aki hasonlítson rá. Ez a bánata szegény nőnek.
Üdv,
Pí.
Szia Pinokkió!
Bár imádom az írásaidat, a verseidet, ez most igazából nem rád vall.
Értem a sorait, értem a mondandóját, az indíttatását, csak azt nem értem miért lett ez ily szomorkás?
Átérzem a nő magányát, hogy nincs gyermeke melyre mindíg várt, megértem tükre miért nem nő tovább, csak nem értem, miért nem találja meg Önnön-önmagát.
A vers maga szép, csak eredeti mondandója, nálam nem talált célba, szomorkás hangulata miatt!
Tudod, hogy "imádlak", de most ezt érzem.
Maresz
Ezt igazából Sanda "megrendelésére" írtam :D Ezért ilyen.
Csak ő az egyetlen, aki nem is néz erre :-(
De ez egy másik sztori...
Üdv,
Pí.
Nekem átjött a vers mondanivalója.
Nem biztos, hogy nem talált boldogságra egyéb téren a nő, de örökre fáj neki, hogy nem lehet gyereke, és ez élete végéig marja a lelkét...a szomorúság erről a hiányról szól.
Jól érezted.
Üdv,
Pí.
Kedves Pinokkió!
Nagyon érzékeny pont minden nőnél az önmegtalálás. Szomorú, de nagyon érzékletes a versed!
Pussz, Tündér
Pí.
Szia P!
Na ehhez oldalakat írnék..... a magány független a gyerektől és a tükörkép meg hiába ijesztő, az csak egy kép, amit magunkból mutatunk. Másik életet lehet igényelni DI nél, de hát... elég ha egyet elrontunk... minek másik, hogy azt is elrontsuk?
Szóval kifejező és érdekes a versed!
A
Köszi, de írj! Amúgy itt kifejezetten a gyermektelen nőről írtam.
Üdv,
Pí.
Gut.
Na ehhez oldalakat írnék..... a magány független a gyerektől és a tükörkép meg hiába ijesztő, az csak egy kép, amit magunkból mutatunk. Másik életet lehet igényelni DI nél, de hát... elég ha egyet elrontunk... minek másik, hogy azt is elrontsuk?
Szóval kifejező és érdekes a versed!
A
Nagyon érzékeny pont minden nőnél az önmegtalálás. Szomorú, de nagyon érzékletes a versed!
Pussz, Tündér
Nem biztos, hogy nem talált boldogságra egyéb téren a nő, de örökre fáj neki, hogy nem lehet gyereke, és ez élete végéig marja a lelkét...a szomorúság erről a hiányról szól.
Bár imádom az írásaidat, a verseidet, ez most igazából nem rád vall.
Értem a sorait, értem a mondandóját, az indíttatását, csak azt nem értem miért lett ez ily szomorkás?
Átérzem a nő magányát, hogy nincs gyermeke melyre mindíg várt, megértem tükre miért nem nő tovább, csak nem értem, miért nem találja meg Önnön-önmagát.
A vers maga szép, csak eredeti mondandója, nálam nem talált célba, szomorkás hangulata miatt!
Tudod, hogy "imádlak", de most ezt érzem.
Maresz
simon
lelke örök búját..."
Ha tetszik, ha nem, ez így van sajnos.
Puszi,
Éva
A gyerek nem lehet sem cél, sem eszköz.
Ha úgy alakul az ember sorsa, hogy nincs gyereke, attól még teljes életet élhet.
Egyik barátom, aki elvált és férfi létére egyedül felnevelte 3 gyerekét, azt mondta, ha megöregszünk, egymás mellett lesz a szobánk az öregek otthonában.
És ebben van valami.
Üdv: Yolla