Ember, mint te
Látogatók száma: 53
Saját vers.
Tükörbe belenézek,
talán széttörnélek.
Széttörnélek apró darabokra,
s választanék egyet karomra.
Mindenhol vér,
mint egy csatatér.
Minden vércsepp egy fájdalom,
minden csepp egy bántalom.
Mélyen nézz a szemembe!
Mit látsz benne?
Látod valódi énem?
Vagy csak elkönyveled képem?
Szél vagyok!
Bennem hurrikán tombol,
felfordítom a világot, ha mondom.
Bennem a haragot nem fojtom.
Szellő vagyok!
Elsuhanok melletted,
talán rád sem nevetek,
s meg sem érintelek.
Irányítani nem tudsz,
Jobb ha elfutsz.
Ne nézz vissza,
a véremet más felissza.
Közelembe nem kerülhetsz,
ezért meg is vethetsz.
Átlátni engem nem tudsz,
Menj, s te hazajutsz.
Sokszor kételkedem,
Álmaim dédelgetem.
Átlátom az emberi hazugságot,
a rengeteg mocskosságot.
Ott fent ott van a válasz,
te vagy számomra a támasz.
Téged célozlak telihold,
ha elhibázom melletted landolok csillagos égbolt.
Neves rám hold!
Nevess rám nap!
Nevess rám csillagos ég!
Feléd fordulni tudom lehet még.
A cikket írta: regicka
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Kedves Regicka! Emlékeztetsz egykori, kicsit ifjabb önmagamra ..., kedvellek és írásaidat is! Az optimizmusod, a hozzáállásod ez igen! Pusszancs Orsolya