Emlék virágokkal, lepkékkel - Adélkának
Látogatók száma: 70
Ellobbant pitypang
felemelt szentségén
szétfújt áhitat, ragaszkodások
sebnyoma.
Ennyi volt mára, mindörökre,
ahol a könyvet pillangó szárnya
becsukta - felütötte,
napok közül kihull a cédula.
Szokása pillanatoknak,
hogy - ezer közül talán, ha egy -,
megbújva nálad, veled maradna,
amíg szedelőzködik
a sáron strandoló lepkesereg,
s keresi már az erdőn, utakon
fürkésző alkony.
Hívd magaddal józanul szerelmesen
hazafelé, csendesen.
A cikket írta: Juhász András Géza
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz majd a végére. :-)
Nekem már most is tetszik és nem biztos, hogy elfogult vagyok. ;-)
Szia András!
Nagyon szép vers és kedves, de fájdalmasan szomorú, némi búcsúzás hangulatot érzek benne.
Puszi! J.
Majd Adélka érti, hogy neki szólnak a virágok:-) A lepkék meg csak szállnak, haza.
Üdv,
Pinokkió
Kisviràgom, mèg nem mutattam meg, mert ez nagyon döcög. Szeretnèm javìtgatni, hogy ritmusa legyen.
Nekem már most is tetszik és nem biztos, hogy elfogult vagyok. ;-)
Nagyon szép vers és kedves, de fájdalmasan szomorú, némi búcsúzás hangulatot érzek benne.
Puszi! J.
Üdv,
Pinokkió
Szia András!
Nagyon tetszenek a romantikus verseid! :)
Adi mit szólt hozzá?
KV
Kedves András!
Nagyon kedves vers, csordultig teli szeretettel!
Biztosan nagyon örült neki, aki kapta!
Pussz, Tündér
Nagyon tetszenek a romantikus verseid! :)
Adi mit szólt hozzá?
KV
Nagyon kedves vers, csordultig teli szeretettel!
Biztosan nagyon örült neki, aki kapta!
Pussz, Tündér